Összegzés

Megpróbáltam összefoglalni területekre bontva a vitaanyagokat.
Élmény volt sokatok precíz, szakmai, de kritikus észrevételeit megismerni, köszönöm ez úton is.
Olvassátok, szóljatok, ha valami nem stimmel, de még ma, mivel holnap a Rákóczi anyaga ebben a formában felkerül az országos vitafórumba!

I.                    Általános, bevezető rész:
„ A szülőkkel való együttműködés, a gyermekek családi neveléséhez nyújtott pedagógiai segítség, a szülői vélemények, javaslatok befogadása és hasznosítása a jó nevelés- oktatás nélkülözhetetlen feltétele, ezért az iskolának meg kell teremteni azokat a fórumokat, ahol a szülők és pedagógusok közötti tapasztalatcsere az együttműködés eredményessé válhat.”

Széleskörű konszenzus alakult ki abban, hogy a fiatalok értékrendjének formálásában több szereplő érintett. Az első –ilyen társadalmi intézmény- a család, amelynek értékorientációs törekvései nem minden esetben egyeznek meg, az iskola által közvetített értékekkel, ebben szerepe lehet a tudás egy bizonyos fokú devalvációjának (vállalkozó család), a közszféra pénztelenségéből fakadó megítélésnek is. A magyarországi civil szféra gyengesége, a szülő-iskola- diák párbeszéd elégtelensége is magyarázatot szolgáltat arra a kérdésre, hogy miért ilyen nagymérvű a meg nem értettség a diák nevelésében, erkölcsi fejlődésében résztvevő két, legfontosabb szereplőnek, a szülőknek és az iskolának. Az oktatási struktúra szinte követhetetlen változásai, az egyre bonyolultabb bürokratikus gátak, a rossz, vagy elégtelen kommunikáció az iskolák részéről mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szülő ne akarjon, vagy egyre kevésbé tudjon azonosulni az iskola által felvállalt értékekkel. Mindemellett fontos látni azt is, hogy a megélhetési nehézségek sok esetben azt is jelentik, hogy a szülő az iskola bevonásával mintegy felmentve érzi magát a gyereke nevelése alól.
A másik fontos, a fiatalok értékrendjét alakítani tudó társadalmi intézmény maga az iskola. A rendszerváltás utáni változások az oktatás minden területén éreztették hatásukat. A szakemberek hiányától kezdve az elemi oktatási lehetőségek fenntartásáig, a sorozatos átszervezésekig számtalan problémával kell(ett) megküzdenie a fenntartóknak. Ebben a versenyhelyzetben, ahol az évenkénti beiskolázási adatok produkálása egy-egy intézmény fennmaradását jelentik, a diák egyre kevesebb figyelmet kap, és tény, hogy bár az iskolák alapító okirataiban számos hangzatos kijelentés szerepel az általuk közvetített értékekről, ezekből nagyon ritkán valósítható meg a töredéke is. Pedig az oktatásszociológiával foglalkozók számára már régóta ismert, hogy a szülők mintaadó szerepét egy bizonyos életkor után az iskolának kell, kellene átvennie.

II.                  Az új Nemzeti Alaptanterv negyedik fejezetében önálló műveltségi területként határozza meg az „ember és társadalom”témakörét:

A tervezet erősen ideológiai alapú, az értékközvetítést keresztény-nemzeti felfogásban képzeli el. Pozitív törekvés, hogy támogatja az élménypedagógiát, és nem csak ismeretalapú kimeneti oldalról közelít. Ugyanakkor túl sok tantárgy keretében akarja a nevelési célokat megoldani, és a család feladatait is az iskolára hárítja. Az erkölcstani, filozófiai, vallástörténeti, társadalomismereti kérdésekben a tantárgyi integráció megvalósíthatóbb és realistább elképzelés, mint a tervezetben megfogalmazott prioritás-halmaz.

Ebben, sok egyéb mellett fontos fejlesztési területként jelöli meg hazafias nevelést, és a nemzeti öntudat erősítését. Ehhez a gondolathoz csatlakozva kiemelt fejlesztési célként határozza meg a nemzettudat és állampolgári ismeretek kialakítását, tudatosítását, fejlesztését. Ennek ellenére semmilyen részletezés nem szerepel arra utalóan, hogy ezt milyen formában, keretek között kell megvalósítani? Ugyanakkor számos más, szinte feldolgozhatatlan mennyiségű fejlesztési célt utal ennek a műveltségi területnek a felelősségébe.

2011. évi CXIII. törvény 21.§ (1), j) pontja a  kormányfeladatai közé sorolja a köz, és a felsőoktatás keretein belül a honvédelmi nevelés programjának végrehajtását.

A kiemelt fejlesztési célnak való megfelelésben problémát okozhat, hogy még a történelmet tanító tanárok sem egyeznek meg e kérdés fontosságában, és főleg nem tartalmában. Hiába az egyre pontosabb jogszabályi háttér, a „nagypolitika”törekvése a hazafias nevelés és nemzettudat erősítésének kérdésében érdemi előrelépés aligha várható.

Ha valóban tartalommal szeretnénk megtölteni ezt a gondolatot, akkor a 10 % alternatív lehetőség elég kevésnek tűnik, a felülről, központilag meghatározott kerettanterv ezen részének megvalósítása pedig félő, hogy számos olyan iskolai tökéletlenséget felvet majd, ami miatt lehetetlen lesz megfelelni a célnak. Nem beszélve arról a nem éppen elhanyagolható dologról,
hogy a középiskolák már egy majdnem kész, önálló identitását már nehezen feladó diákot kapnak, vagyis korábbi korosztályokban kell elkezdeni az alapok lerakását.

 A versenyistállóknak nevezett oktatási intézményekben sem képzelhető el reálisan, hogy a társadalomismeret órán a történelem érettségire való tisztességes felkészítés mellett még akad idő egy kis filozófiára, szociológiára, szociálpszichológiára, vagy egyéb társadalomtudományokra olyan minőségben, amelynél már azt mondhatjuk, hogy valóban sikerült az adott tudományterületre jellemző szemlélet, és látásmód átadása a fiataloknak.

III.                Életvitel és gyakorlat:

A munkaanyag célkitűzései és szemlélete a XXI. századi szellemiséget tükröznek, abban az értelemben, hogy kulcskompetenciákat fogalmaznak meg benne a tervezet készítői, melyet mindenképpen örvendetesnek tartunk.

Az önismeret és családtervezés, mint külön fejlesztési területeknek természetesen szerves részét kell képezniük az oktatás-nevelés munkájának, ahogyan erre fel is hívja a releváns rész a figyelmet. Továbbá, a NAT-ban szereplő fejlesztési-területek integrált egészként, nem pedig elkülönült, egymástól független részekként kerülnek ismertetésre, melyet szintén örvendetesnek tartunk.

Úgy gondoljuk, hogy az anyagban leírtak sok esetben ígéretesnek tűnnek, valamint felfedezhető azon sajátossága is az anyagnak, hogy újító-fejlesztő szándékból íródott. Azaz, próbál haladni a korral és ahhoz igazítani az egyes műveltségi területeket és egyéb tantárgyi tartalmakat.

A sok pozitívum mellett, azonban számos aggodalmunk van a célok megvalósíthatósága szempontjából. Egyrészről, nem gondoljuk, hogy a pedagógusok – az óraleterheltségeik és egyéb kötelességeik következtében- tovább terhelhetőek azzal is, hogy a gyerekek önismeretét és családtervezési készségeit is fejlesszék. Ehhez külön szaktudás szükségeltetik, sokszor tanórai kereteken belül nehézkesen és kevés sikerrel fejleszthetőek – legalábbis a valós hatékonyság szempontjából.

Másrészről, a munkaanyagban megfogalmazott célok és szemléleti sajátosságok a közeljövőben – reális módon- nem megvalósíthatóak. Hiányoznak az anyagi feltételek és a szakképzett pedagógusok is. A leírt, körülbelül 220 oldalas anyag, számos pontja kecsegtetőnek hat, ha azonban a realitásokat is figyelembe vesszük, akkor „csak idealista, szélmalomharcra emlékeztető gyűjteménynek” hat. A jelen és jövőbeli gazdasági helyzet – a magyarországi és európai egyaránt- egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy olyan apparátust működtessenek az iskolák, melyek ténylegesen teljesítik a NAT-ban megfogalmazott ajánlásokat. Ha az önismereti- és családtervezési, életvezetési célkitűzéseket tekintjük, akkor azok komoly szakemberbeli kihívások elé állíthatják az egyes intézményeket. Ismételten kiemelnénk, hogy nem látjuk reálisnak, hogy azok tanórán belül kivitelezhetőek.

IV.                Testnevelés és sport:

Nagyon sok diák kizárólag testnevelés órán mozog! Nem sportolnak szinte semmit maguktól. Heti 5 órában már lehetne jobban a prevencióval is foglalkozni. Több képesség fejlesztés is beleférne, mert így (amilyen fizikai állapotban vannak) még a tananyagot is nehéz megtanítani.

A tanárok számára is kötelezővé tennék legalább heti két testnevelés órát a szakképzett kollégák fizetett irányítása mellett!

A tananyag tartalmak megnevezése a 2003-as-ban volt nagyon konkrét. Szinte alapfeladatra meghatározva, hogy mit tanítsunk. Most a 2012-nél általánosságok vannak, amibe sok minden belefér. Inkább csak irányelvek, kompetenciák vannak megnevezve.

 A NAT tervezete nagy szabadságot biztosít a tananyag kiválasztásában. Talán hangsúlyosabban jelenik meg a prevenció, hiszen az öt óra is ezt jelzi. A nemzet egészsége szempontjából a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Ez jó befektetés, olcsóbb, mint a gyógyítás! A "génekkel" majd megbirkózunk valahogy. ( Az egészség megőrzés szempontjából a WHO 3 dolgot tart fontosnak: gének, életmód, egészségügyi rendszer). A komplexitást jelzi, hogy a személyiségfejlesztésben pszichológiai fogalmakkal is "operál”.

V.                  Magyar nyelv és irodalom:

A fejlesztési feladatokat jónak tartjuk, bár az irodalmi kompetenciák terén túl magas követelményeket állít. Szép célok, de ehhez valószínűleg nem tudnak megfelelő óraszámot biztosítani.
A szövegértés és szövegalkotás tanítása szintén fontos cél, ugyanakkor, mivel ez kiemelten fontos feladat, a heti 1 nyelvtan óra keretein belül szinte lehetetlen megvalósítani.
Az anyanyelvi kultúra, ismeretek az anyanyelvről című fejezet célkitűzéseit reálisnak tartjuk

Kérdés lehet, hogy szükséges-e szembeállítanunk a kompetenciafejlesztést a műveltséganyag elsajátíttatásával. Másképp megfogalmazva, lehetséges-e képességfejlesztés (kompetenciafejlesztés) bármiféle műveltségtartalom nélkül. A kettő arányos ötvözete hozhatna valami minőséget is. Az tény, hogy a kompetenciafejlesztéshez kell ismeret is, az ismeretátadó oktatáshoz azonban nem feltétlenül szükséges kompetenciafejlesztés. A tervezetben is hangsúlyosan fogalmazódik meg a kompetenciafejlesztés. Úgy gondoljuk, hogy a korszerű módszerek alkalmazása egyébként sem a tanterv, hanem sokkal inkább a pedagógusképzés és továbbképzés minőségének függvénye.

A tervezet emlegeti, hogy a célok alkalmazásában kellően nyitottnak kell lenni. Vagyis ez némileg ellentmond annak az alapvetésnek, hogy mindenhol egy adott időben ugyanaz a tananyag.
Egyrészt meghatározza, ahogy korábban meg is említettétek, elég sarkalatosan a szerzőket, sőt konkrét műveket, de kiemeli, hogy nyitottságot kell tanúsítani. Mivel nem minden iskolában, még egy iskolatípuson belül sem azonos a gyerekanyag, az alap, amire lehet építkezni, hivatkozni, így minden területen bizonyos eltérési rugalmasságra lenne szükség. És nem pusztán a hangzatos alapelv szintjén, hanem a gyakorlatban is. Ezt a rugalmasságot, ami elvileg elvárt és kötelező jellemzője egy pedagógusnak, egy iskolának, szóval ezt a rugalmasságot nem biztosítja a megvalósulás szintjén akkor, ha ennyire meghatároz és megköt a tananyagban. Jó lenne tudni, mi a kánon! Miért pont ezek a szerzők és ezek a művek szerepelnek a NAT-ban? Egy részükkel egyet lehet érteni, de nagyon sok helyen lehetne vitatkozni a tervezettel. Jobbnak tartanánk, ha nem határozná meg ennyire kategorikusan (legalább a versek esetén) a tanítandó műveket. A kánon átalakításával együtt járó konfliktusokat a tervezet készítői nem vállalták fel. Pozitívum viszont, hogy a pedagógus élhet szabadságával is. A célok, alapelvek akkor érvényesülhetnének, ha a hangsúlyt a művekkel való párbeszédre helyezzük, az egyetlen, megmásíthatatlannak, változatlannak megmutatott kánonnal szemben.
Összességében véve magát a felsorolt tananyagot soknak tartjuk. Ennek elvégzéséhez nem elég a heti 3 óra, úgy, hogy közben képességeket is kellene fejlesztenünk.

A differenciálás nem pusztán lehetőségként, de kötelességként jelenik meg az általános részben, mint ahogy az is, hogy minden tanuló képességbeli és társadalmi különbözőségeire figyelni kell.
Alapvetésként tehát megjelenik a bármilyen területen hátrányos helyzetű gyerekek, tanulási zavarral rendelkezők fejlesztése, csak az a kérdés, hogy az órakeret ad-e majdan erre valós lehetőséget. Vagyis a régi gond, a gyakorlatban a maximálisan vállalható célkitűzések vajon tudnak-e érvényesülni vagy megelégszünk a puszta írásban való rögzítésével?

Nem tartjuk rossz dolognak azt, hogy a tervezet részletesen kitér a kulcsfogalmakra, műfajokra, korszakokra illetve témakörökre, hiszen a törvényalkotó ezzel a gesztussal voltaképp beemeli a NAT-ba az érettségin elvárt követelményeket. Ezeket pedig eddigi munkánk során is nyilvánvalóan szem előtt kellett tartanunk.

VI.                Élő idegen nyelv:

Az új NAT " Élő idegen nyelv" tükrözi azt a szemlélet és módszertani megújulási kényszert, amelyet az idegen nyelv tanítása és tanulása terén történt az elmúlt évtizedben. Adaptálható a Köznevelési Törvényre, amely főként négy évfolyamos képzésben képzeli el az élő idegen nyelv tanítását. Megengedőbb a B1 szint elérésével a 10. évfolyam végére. Eltérően a NAT többi fejezetétől kimeneti és európai sztenderdek felőli megközelítést alkalmaz.

A tantárgyi integráció nemes cél, földrajz, történelem, természettudományok esetén meg is valósulhat, de az alacsony nyelvi szint miatt a tudományosság igénye nélkül.

Az intenzív képzésben való részvétel követelményei nincsenek fixálva. A tantervi órakeret gimnáziumi képzésre van kihelyezve, szakiskolákról tesz ugyan említést, szakközépiskolai órakeret nincsen.
Az európai referenciakeret csak korlátozások között alkalmazható kisebb életkorúaknál.

Olyan mindennapi szituációkban való kommunikációt tételez fel, ami a gyerekek számára nem releváns, nem életszerű.

Összességében megfogalmazható, hogy a középiskolai nyelvoktatás tekintetében nincs nagy eltérés az úgynevezett „régi” és a tervezett „új” NAT között, főként, ami a kimeneti minimumszint meghatározását illeti. Csak felfelé lett nyitottabb a rendszer a felsőfokú szint beemelésével, azonban az „új” NAT-ban az is szerepel, hogy a megjelölt szintek megcélzása az intézmény és a tanulók lehetőségeinek, céljainak függvénye. Újdonságot csak az IKT eszközök szerepének hangsúlyozásában hoz az „új NAT”, a „régi” NAT-hoz képest.

VII.              Ember és természet:

Örvendetes a természettudományok társadalmi fontosságának hangsúlyozása, az persze kérdés, hogyan lesznek megvalósíthatók a felvázolt célok. Elég magasra tették a lécet. Lesz-e tartalmi differenciálás a gimnáziumok és a szakközépiskolák között? Reálisabb lenne inkább tananyagot csökkenteni és megfelelően súlyozni.

VIII.            Földünk és környezetünk:

A tervezetből nem világos / nem is lenne feladata/ hogy melyik iskolatípusokban marad meg a tantárgy és mekkora óraszámban. Így a leírtakkal egyet lehet érteni, de hogy ezekből mi valósulhat meg, az a tantárgyi lehetőségek függvénye is.

IX.                Matematika:

Az új NAT tervezet matematika része 80 %-ban szó szerint megegyezik a korábbiakkal, mind az alapelvek, célok, mind a fejlesztési feladatok tekintetében. Még a felépítése is ugyanaz. Ami új a korábbihoz képest, az az utolsó két fejezet. A matematika épülésének elvei, ill. közműveltségi tartalmak rész. Hiányzik a részletező felsorolás - így elég nehéz kitalálni, mire is gondolhattak, ill. hogy az általános megfogalmazás mit is szeretne lefedni.

X.                  Informatika:

A gépírás készségfejlesztő ismeretét az Informatika műveltségi területen az Alkalmazói ismeretek "Írott és audiovizuális dokumentumok elektronikus létrehozása" körében lehetne hangsúlyosan megjeleníteni. (NAT 187. oldal). Jó lenne, ha a NAT-ban is megjelenne a gépírás (elektronikus szövegbevitel) tanításának a fontossága. A mai világban szinte nélkülözhetetlen a gyors billentyűzet-kezelés, valamint a „mondanivaló lényegét tükröző esztétikus külalak kialakítása”. Úgy gondoljuk, hogy gépírást minden iskolatípusban kellene tanítani, sőt talán már célszerű volna az általános iskolában kezdeni.

Továbbra is meg kellene tartani a 9. évfolyamon a heti 4 órát, ezzel az óraszámmal elérhető a billentyűzet biztonságos kezelése (betűk, számok, írásjelek) valamint a levelezési ismeretek elsajátítása.

Az informatika mindennapi életünk szerves részévé vált, tehát nagyon fontos, hogy ne csak az informatika tantárgy keretében hangsúlyozzuk azt.